Kulonleges utas John J. Nance

[ Pobierz całość w formacie PDF ]

- Valamikor magam is b�ró voltam. De ez hossz� t�rt�net.
- Ez percrQl percre izgalmasabb, Mr. Reinhart. N�met sz�rmaz�s�? Csak a
neve miatt k�rdezem.
- T�volról, apai �gról. Texasi n�met vagyok.
- Noh�t, micsoda kombin�ció!
- H�t igen. De anyai nagyany�m GalwaybQl sz�rmazik. N�zze, Mr. Garrity,
volna m�g egy fontos k�rd�sem. Az eln�knek t�nylegesen �rorsz�g ter�let�n kell
lennie ahhoz, hogy Peru �rv�nyt szerezhessen a letartóztat�si parancsnak
�rorsz�gban?
- Nem. Mind�ssze annyit kell tenni�k, hogy megmondj�k a b�rónak, hogy
Harrisnek valamikor meg kell jelennie a b�rós�g elQtt, �s m�ris megkapj�k a
parancsot.
- V�gig tudn� ezt gondolni alaposan, uram? N�zzen ut�na, amennyire csak
tud, azt�n p�r óra m�lva visszah�vom.
- Rendben, de csak akkor, ha t�bbet nem szól�t uramnak , Mr. Reinhart.
- Rendben. Ami a tiszteletd�jat illeti, az óra mostantól ketyeg. Ha
siker�lne tal�lnia egy �gyv�det, aki ismeri ezt a ter�letet, �s felfogadn�
nekem, nagyon h�l�s voln�k.
Garrity felnevetett. - Nem is tudja, mennyire szeretn�m ezt tenni. Mindig
ezek az �gyv�dek fogadnak fel minket, szóval ez nagyszerq fordulat volna, de...
attól tartok, nem volna etikus. Aj�nlhatok neveket, sQt le is foglalhatok
valakit, de a konkr�t felfogad�st �nnek kell megtennie. Sajn�lom, hogy ezt kell
mondanom.
Jay k�t javaslatot kapott - mindk�t �gyv�d gyakorlott a nemzetk�zi
�gyekben -, �s kiv�lasztotta az elsQt.
- Jó v�laszt�s - mondta Garrity, mintha Jay �pp most d�nt�tt volna egy
�veg kiv�ló bor mellett. - Jó ember. - Garrity megadta az �gyv�d telefonsz�m�t,
�s meg�g�rte, hogy felh�vja Qt, �s felk�sz�ti az �gyre.
- Mr. Garrity, sz�ks�ge van most azonnal a tiszteletd�j�ra? - k�rdezte
Jay.
- Ezt mindig a vezetQ �gyv�dre hagyjuk.
- Jó, csak mert akkor p�nzt kell �tutalnom.
- Az cs�t�rt�kig �gysem fog menni, mert holnap lesz szent Patrik napja. De
ne aggódjon. Az �gyv�dek megtal�lj�k a módj�t, hogy megszabad�ts�k �nt a
sz�ks�ges p�nz�sszegtQl, �n pedig addig is a szolg�lat�ra �llok. ErrQl
biztos�thatom.
Jay elb�cs�zott, �s a tiszteletd�jak miatt nyugtalankodva, kiment a
v�róterembQl. A k�l�gyminiszter k�r�li csoportosul�shoz l�pett, ahol izgatott
szóv�lt�s folyt.
- Eln�z�st. Mi t�rt�nt? - k�rdezte Jay.
Byer miniszter megfordult, karon fogta Jayt, �s egy csendes sarokba h�zta.
- Az eln�k g�pe, nem sokkal azut�n, hogy a Csatorna f�l� �rt, eltqnt a
radarról, �gy tqnik, a pilóta jelezte, hogy valami probl�m�ja van, �s t�r�lte a
rep�l�si tervet.
Jay elk�pedve hallgatta.
- Micsoda?!
- A l�giir�ny�tók azt mondj�k, valamifajta dugóh�zóba ker�lt, mielQtt
elveszett volna vele a kapcsolat. A mentQcsapatok m�r elindultak a helysz�nre.
- Szerint�k lezuhantak?
- Nem tudj�k, de �ll�tólag nagyon furcsa volt az eg�sz. - Byer Jay
tekintet�t f�rk�szte. - Vagy valami m�sra kellene gondolnunk, Jay?
- �n t�nyleg nem tudom. Akkor besz�ltem vel�k, az �t sz�l�n, de megszakadt
a vonal... Azóta nem hallottam felQl�k.
A besz�lget�s t�bbsz�r is �jra elhangzott Jay eml�kezet�ben, �s egyre csak
a kapit�ny figyelmeztetQ szavai j�rtak az esz�ben: b�r egy kicsit rizikós .
V�gigfutott a h�t�n a hideg.
- Gondoltam, hogy az eln�k�t h�vja - mondta Byer. - Meg�g�rte, hogy k�sQbb
elmondja, mirQl volt szó. H�t itt a kiv�ló alkalom.
Jay megprób�lt nyelni, de a sz�ja kisz�radt. - Azt mondtam... azt mondtam
nekik, hogy ne sz�lljanak le Londonban.
A szavak ott lebegtek kettej�k k�z�tt a levegQben, mik�zben a miniszter
n�m�m Jay szem�be n�zett. V�g�l bólintott �s azt mondta:
- �rtem. Im�dkozzunk, hogy m�g sincs akkora baj, mint ahogy azt a l�tszat
mutatja.
- �men - felelte Jay, lassan feladva a bizonyoss�got, hogy m�g mindig a
levegQben vannak. Lehet, hogy t�nyleg t�rt�nt vel�k valami. De lehet, hogy nem.
Mire gondolhatott Dayton? - Mit sz�nd�kozik csin�lni, miniszter �r? - k�rdezte.
- Visszamegyek a hotelbe, �s v�rom a h�reket. Azzal semmire se megyek, ha
itt maradok. Visszavihetem?
Jay bólintott, de azt�n esz�be jutott a kerekes bQr�ndje a Savoyban. -
K�sz�n�m, de tal�n jobb lenne, ha m�g maradn�k. Van m�g n�h�ny s�rgQs telefonom
az �llamokba.
Jay l�tta, hogy a k�tkedQ kifejez�s visszat�r Byer arc�ra.
- Az eln�k csal�dja - tette hozz� Jay.
Byer bólintott. - �, persze. - Kezet fogott Jayjel, �s az ajtó fel�
fordult.
Jay odal�pett az asztalhoz, amin a friss�tQket t�rolt�k, �s t�lt�tt
mag�nak egy cs�sze k�v�t. L�tta, hogy a mozdulat k�zben remeg a keze. Tudta,
hogy Stuart Campbell �s csapata valahol az �p�letben munk�lkodik. Megv�rta, am�g [ Pobierz całość w formacie PDF ]

Archiwum