[ Pobierz całość w formacie PDF ]
Vagy mások akarnak rosszat nekem. Az imént hallottam valamit Nedzsitáról& Nem tu-
dom, mit tegyek.
Ennyi történt a solymászaton, s hogy mi történt még, ki látta utána Ankafot, csak hóna-
pok múltával tudtam meg, véletlenül. Zsidó barátunk, Biceg a városon kívül egy félrees
vendégfogadóban hallotta a következ történetet, magától a vendégl st l. Pár hónapja be-
tért hozzá kissé kapatosan egy úrnak kinéz férfi, és mindjárt bort kért. A vendégl s adott
neki örömmel, úgyis elég gyér volt az aznapi forgalma. A vendég ivott derekasan, de lát-
szott rajta, hogy valami nagyon nyomja a lelkét. Aztán az id el rehaladtával megoldódott
a nyelve. A következ kérdést intézte a vendégl shöz: Barátom, hallottál te már ennél
szebb nevet, mint Nedzsita? A vendégl s azt felelte: minden n i név szépen cseng, ha
szerelmes az ember. Ankaf igazat adott neki, és tovább ivott. Aztán ismét szólt: Tudod,
barátom, nekem két szerelmem van, egy n és a messzeség. Mondd csak, melyikért áldoz-
zam fel az életem? Szegény fogadósnak föl lett adva a kérdés, igencsak nehezére esett a
válasz. Jó uram felelte , az embernek semmiért se érdemes feláldoznia az életét, már
csak azért sem, mert isteneink azt rossz szemmel nézik. Azon felül pedig a messzeséggel
úgy vagyok, hogy nemigen értem a kérdést& Ankaf legyintett, és tovább ivott. Mikor az
utolsó rézkit is a vendégl s markába vándorolt át, a herceg különös dolgot m velt. Meg-
mutatom, barátom, a szandálom talpát, hogy tudd, mit tettem. És megmutatta a lábbelije
talpát. Látod, a bal szandálom középütt meg van repedve. Megjegyezted? A vendégl s
igennel válaszolt, de nem értett az egészb l semmit. Ankaf megcsókolta a férfit és távo-
zott.
Nos, a vendégl s egész éjjel azon tépel dött, ki volt ez a furcsa férfi, és miért mutatta
meg neki a szandálja talpát. Reggel korán ébredt, talán még a szokásosnál is korábban, és
céltalanul döngött odakint a fogadó körül. Az épület közel volt a vízparthoz, oda is elbal-
lagott. És mire lett figyelmes? A part nedves homokjában lábnyomokat látott. A lábnyom-
ok a vízbe vezettek, és nem tértek vissza. Aki tehát ezeket a nyomokat hagyta, belement a
folyóba. A fogadósban fölmerült a gyanú, leguggolt, közelebbr l vizsgálta meg a nyomo-
kat. Semmi kétség, ezek a tegnap megismert idegen lábnyomai voltak. Tisztán lehetett lát-
ni, hogy a bal szandálnak el van repedve a talpa. A fogadós elámult, és ezek után már vég-
képp nem tudta, mit gondoljon.
És én, mint gondoljak? Félelmetes egybeesés! Ankaf ugyanúgy végezte be, ahogyan
Mereruka? Mindkett az én rendeltetésem, s egyaránt vízbe fulladtak? Vagy egyik sem
fulladt vízbe, rácáfolva a látszatra, s valahol élnek. Ennek idestova hat éve, és ennél többet
senki sem tud a hercegemr l. Folytathattam volna még a kutakodást, felvehettem volna a
családjával a kapcsolatot, de mint már korábban említettem, ezt nem engedte büszkesé-
gem. Ebb l a szempontból éppolyan konok vagyok, mint apám volt. Inkább igyekeztem
magamat lefoglalni, hasznára lenni fiacskámnak, szépítgetni a házat, kertet. És egy napon
belém bújt valami pajzán démon, és elkezdtem sóvárogni a férfi után, mint még soha.
szintén be kell vallanom, fiatal éveimben mindig el bb ajánlkoztak a férfiak, mint
hogy én megkívántam ket. Folytonos késésben voltam velük szemben, hiszen én legszí-
vesebben halogattam volna az érintkezést, k viszont folyvást azonnal akartak. Mostaná-
ban változott a természetem, biztos anyagi helyzetem tudatában, kényelmes otthonom biz-
tonságában, negyvenfelé közeledve, Ankafot is megbosszulandó, elkezdtem falni a férfia-
kat. Úgy belelendültem, hogy Mirjam komolyan aggódni kezdett értem.
Mértékletességre intenélek, úrn m mondta szerfölött tapintatosan. Oly szertelenül
csábítod el a férfinépet, hogy az már aggasztó. Ifjú éveidben sikeresen meg rizted lelke-
det, egészséged és szépséged, nehogy most érett korodban megrongáld.
Kinevettem derék házvezet met.
Nincs miért aggódnod, Mirjam. Vagyok már annyira bölcs, hogy fölmérjem, mi az,
ami árt. Amit most teszek, kedvemre van, jólesik. Ha majd nem esik jól, tüstént abbaha-
gyom.
Egyébiránt Mirjam szépen kigömbölyödött. Ez azért van, fejtette ki maga, mert mellet-
tem nyugodt az élete. Amióta az eszét tudja, szolgasorban él, és szinte mindenhol rette-
gésben teltek napjai. Nálam nem fél, tisztességesen étkezik, és mindene megvan, amire
csak szüksége lehet. És boldog is, mert neki a legnagyobb boldogság az, hogy ráhagyom a
ház vezetését. tartja észben az összes tennivalót, gondoskodik az élelmezésr l, a f -
zésr l, a ruhák rendben tartásáról, osztja be a pénzt, szolgál ki engem és fiacskámat is.
És nem herdál, s t inkább kuporgat, hiába mondogatom neki, hogy van mib l gazdálkod-
nia. Elnéztem t minap: feneke, amely elég szélesnek mondható, még inkább megn tt és
kitelt. Mivel neki elég rövid a dereka, a hátsó fertályát így igen magasan hordja, mintha föl
lenne kötve neki oda valami. Járása ett l jellegzetes, hiszen mellét, vállát el re kell tolnia
a tekintélyes farsúly miatt. Parókát sosem viselt, dús barna haja már teljesen sz, és föltor-
nyozott kontyban viseli a feje tetején. Búbos bankának néz ki, ha valamihez hasonlítha-
tom, de ez semmit se számít, kedvelem t, és elfog a szeretet meleg érzése, ha megjelenik.
Ilyen módon anyámat sem szeretem.
De térjünk vissza a férfiakra. Szokásommá vált, hogy amikor kedvet éreztem az ölelke-
zésre, szolidan felöltöztem nehogy utcalánynak nézzenek , ügyelve azért arra, hogy le-
[ Pobierz całość w formacie PDF ]