[ Pobierz całość w formacie PDF ]
gond.
- Ne engedd sokáig fennmaradni - szólt rá szigorúan Mark. - És ne egyen
mindenféle vackot. A következQ ibuprofent meg idQben add be neki, mert...
- Persze, tudom. Minden rendben lesz.
- Ha Holly holnapra megbetegszik, a gyerekorvos szombatonként délig rendel...
- Tudom. Tudok mindent, amit te. Ha nem indulsz rögtön, lekésed a géped.
Mark belediktált Hollyba egy ibuprofent, aztán vonakodva útnak indult.
Búcsúzáskor a kis-lány a kanapén tévézett. Kicsinek, törékenynek tqnt, az arca
színtelen volt. Marknak nehezére esett magára hagynia, hiába gyQzködte Sam, hogy
nem lesz semmi baj.
- A mobilom nálam lesz - mondta Hollynak. - Ha szeretnél beszélni velem, ha kellek
bármi-ért, hívjál fel, amikor csak akarsz. Oké, szívem?
- Oké - mosolygott rá Holly azzal a foghíjas kis vigyorral, amelytQl mindig ellágyult
Mark szíve. Lehajolt, homlokon csókolta, aztán összedörzsölték az orrukat.
Úgy érezte, nem lenne szabad elmennie hazulról, kimennie a reptérre. Minden
ösztöne arra sarkallta, hogy otthon maradjon. Ugyanakkor tudta, mennyit jelent
Shelbynek ez a hétvége, és nem szerette volna megbántani vagy zavarba hozni Qt
azzal, hogy nem jelenik meg a családja összejövetelén.
Seattle-ben Shelby a repülQtéren várt rá a karcsú BMW Z4-esével. Szexi fekete ruha
és magassarkú körömcipQ volt rajta; szQke haját kibontva, egyenesre fésült
frizurában hordta. Gyönyörq, elegáns nQ. Minden pasi boldog lenne, ha vele lehetne
- gondolta Mark. Kedvelte Shelbyt. Csodálta. Élvezte a társaságát. Csakhogy
újabban valahogy feszélyezni kezdte az, amit korábban tökéletesen helyénvalónak
gondolt: hogy nincs közöttük semmi vihar, semmi feszültség.
- Buli elQtt Biliéi meg Allisonnal vacsorázunk - tájékoztatta Shelby.
Allison a fQiskola óta a legjobb barátnQje volt, immár háromgyerekes anya.
- Remek.
Mark csak remélni merte, hogy képes lesz legalább annyira félretenni a Holly iránt
érzett aggodalmat, hogy a vacsorát élvezhesse. ElQhúzta a telefonját, hogy jött-e
valami üzenet Sam-tQl.
Nem jött.
Látván, hogyan ráncolja a homlokát, Shelby megkérdezte:
- Holly hogy van? Még mindig gyengélkedik?
Mark bólintott.
- És eddig sose volt beteg. Legalábbis azóta, hogy velem van. Most meg amikor
eljöttem, láza volt.
- Meggyógyul - vigasztalta Shelby, és diszkréten csillogóra fényezett ajka mosolyra
húzódott. - Szerintem nagyon aranyos, hogy ennyire törQdsz vele.
Seattle belvárosába mentek egy hanyagul elegáns étterembe, ahol a fQhelyiség
közepén hét méter magas torony állt borosüvegekbQl. Közösen rendeltek egy üveg
bort - egy remek pinot noirt és Mark gyorsan fel is hajtotta a poharát, remélve, hogy
segít ellazulni.
Odakint közben esni kezdett, az ablakokon vízcseppek csillogtak. Az esQ lassan, de
kitartó-an zuhogott, a felhQk gyqrött lepedQkként halmozódtak egymásra. Az
épületek békésen kuporogva tqrték az elemek ostromát: az áradat végigfolyt a
kövezett elvezetQ árkokon, a füves süppedékeken, majd végül összegyqlt az utak
melletti esQkertekben. Seattle városa tudta, hogyan kezelje a vizet.
Mark elnézte a házak kQ- és üvegfalain alácsusszanó erecskék ferde mintázatát, és
akaratlanul is eszébe jutott az a másik esQs éjszaka nem egész egy évvel ezelQtt,
amelytQl minden megváltozott. Felötlött benne, hogy Holly színre lépése elQtt olyan
szqkmarkú volt az érzelmeivel, mintha valami anyagból lennének, amely el tud
fogyni. Most meg épp hogy korlátozni, féken tartani nem képes Qket. Vajon idQvel
könnyebb lesz a gyereknevelés? Eljön valaha az az idQ, amikor felhagyhat az
aggódással?
- Hát, most új oldaladról ismerlek meg - jegyezte meg Shelby rejtelmes mosollyal,
amikor észrevette, hogy Mark a vacsora folyamán huszadszor nézi meg a telefonját.
- Édesem, ha Sam nem telefonált, az azt jelenti, hogy minden rendben van.
- Hacsak nem azt, hogy valami baj van, és telefonálni sem volt ideje - felelt Mark.
Allison és Bill - a másik pár - a tapasztalt szülQk enyhén fensQbbséges mosolyával
nézett össze.
- Az elsQvel a legnehezebb - jegyezte meg Allison.
- Frászt kapsz, akárhányszor csak belázasodik... aztán amikor a másodiknál vagy
harmadiknál tartasz, nem aggódsz már annyira.
- A gyerekek sokat kibírnak ám - tette hozzá Bill. Hiába tudta Mark, hogy mindezzel
Qt akarják nyugtatni, cseppet sem lett nyugodtabb.
- Egy nap majd jó apa lesz belQle - fordult Shelby mosolyogva Allisonhoz.
A burkolt dicséretre Mark büszke lehetett volna, de valamiért csak bosszúságot
okozott ne-ki. Egy nap majd? Hisz Q máris apa. A szülQség nem csak a biológiai
közremqködésbQl áll... sQt, az a legkisebb része.
- Itt kell hagyjalak egy percre, hogy felhívjam Samet - mondta végül Shelbynek. -
Csak amíg megkérdezem, lement-e a láza.
- Hát jó, ha ettQl jobban érzed magad - felelt Shelby. - Utána vidáman tölthetjük,
ami maradt az estébQl. Igaz? - nézett Mark szemébe sokatmondóan.
- Igaz - hajolt oda Mark, hogy csókot nyomjon az arcára. - Elnézést - kelt fel az
asztaltól, majd kiment az étterem elQterébe és elQvette a telefonját.
Tudta, hogy Shelby és a másik kettQ szerint túlreagálja a dolgot, de rohadtul nem
érdekelte. Meg kellett bizonyosodnia, hogy Hollynak nincs baja.
Kattant a telefon és megszólalt az öccse hangja.
- Mark?
- Én. Hogy van?
IdegtépQ csend.
- Szó, ami szó, nem túl jól.
Mark úgy érezte, jeges vízzé válik az ereiben a vér.
- Hogy érted azt, hogy nem túl jól ?
- Nem sokkal azután, hogy elmentél, hányni kezdett. Kiokádta a belét. El se hittem
volna, hogy egy pici testbe ennyi undokság fér.
- És mit csinálsz vele? Az orvost felhívtad?
- Még szép, hogy fel.
- Mit mondott?
- Hogy valószínqleg influenza, és hogy apránként itassam orális folyadékpótlóval.
Meg hogy a gyomra lehet, hogy az ibuprofentQl rossz, úgyhogy most egyelQre
paracetamolra álltunk át.
- Láza van még?
- Harmincnyolc kilenc, amikor legutóbb mértem. Sajnos nem marad meg benne elég
ideig a gyógyszer, hogy hasson.
Mark keze összeszorult a telefonon. Életében nem vágyott még semmire úgy, mint
most arra, hogy azonnal a szigeten teremhessen és ápolhassa Hollyt.
- Van otthon minden, ami kell?
- Hát, az az igazság, hogy kéne pár dolog az ábécébQl: gyümölcskocsonya meg
erQleves, szóval majd szervezek valakit, aki egy kis idQre vigyázna rá.
- Hazamegyek.
- Fenét jössz. Egész sor ember van, akit hívhatok. Különben is... Jézusom, megint
hány! Mennem kell.
A vonal süket lett. Mark gondolkodni igyekezett a rátörQ pánik közepette. Felhívta a
légitársaságot, hogy helyet foglaljon a legközelebbi gépre a Friday Harbor-ba hívott
egy taxit, aztán visszaloholt az asztalhoz.
- Na, hála az égnek - kiáltott fel Shelby feszült mosollyal. - Már nem tudtam, mi tart
ennyi ideig.
- Sajnálom. De Holly nagyon beteg. Vissza kell mennem.
- Ma? - ráncolta a homlokát Shelby. - Most?
Mark bólintott, majd elmesélte, mi a helyzet. Allison és Bill együttérzQnek
[ Pobierz całość w formacie PDF ]