[ Pobierz całość w formacie PDF ]
boldogs�gtól.
Gerd szeme �s az eg�sz l�nye el�rulta neki, hogy olyan forrón szereti, ahogyan Q k�v�nta.
Szótlanul lovagoltak tov�bb egym�s mellett, m�g v�g�l el�rt�k Rainaut.
Oda idQk�zben lev�l �rkezett a palembangi n�met k�vets�gtQl. Martina l�tta meg elQbb a
bor�t�kot.
- Post�ja j�tt Szum�tr�ról, Volmar �r - mondta kiss� nyugtalanul.
Gerd az �r�s�rt ny�lt.
- �, valósz�nqleg a r�g v�rt h�r a konzul�tustól.
- K�rem, olvassa el! Nagyon k�v�ncsi vagyok, mit �rnak �nnek - mondta Martina
v�rakoz�steljes pillant�ssal.
A fiatalember felbontotta a levelet, �s olvasni kezdte. Azut�n leengedte a kez�t, �s Martin�ra
n�zett.
- Ez nagyon hosszadalmass� teszi az unokah�gom ut�ni kutat�st. A konzul�tus k�z�lte
velem, hogy Georg Feldner, az unokah�gom nagyb�tyja m�r nem �l. Id�n halt meg. Isten tudja,
a vil�g mely pontj�n bolyong most a kicsi Martina.
- Az unokah�g�ról semmit nem �r a konzul�tus? - k�rdezte Martina, mik�zben idegesen
j�tszott az lovaglóostor�val.
- Nem, róla egyelQre nem k�rdezQsk�dtem. Azt hittem, ez felesleges lesz, ha megtal�lom a
nagyb�tyj�t.
Martina hat�rozottan kih�zta mag�t.
- B�zza r�m, hogy kider�tsem a tartózkod�si hely�t! Nagyon hamar eredm�nyre fogok jutni,
mert vannak ismerQseim Palembangban is ahonnan ez az �r�s j�tt.
- Nagy sz�vess�get tenne ezzel, nagys�gos asszony, mert Qszint�n szólva nagyon aggódom a
kis unokah�gom�rt. Addig eg�szen nyugodt voltam, am�g �gy tudtam, hogy a nagyb�tyja
v�delm�t �lvezi. De most k�tszer olyan s�rgetQv� v�lt, hogy megtal�ljam �s a gondjaimba
vegyem.
Martin�t m�lyen megind�tott�k ezek a szavak.
- Nyugodjon meg, a lehetQ leggyorsabban h�rt hozok róla.
- K�sz�n�m, nagys�gos asszony.
Martina biccentett, �s felment a l�pcsQn. Gerd ut�naszólt:
- Nagys�gos asszony! Arra szeretn�m k�rni, n�zze �t a b�torsz�ll�tó c�g sz�ml�it, hogy
tudjam, minden rendben van-e.
Martina meg�llt a l�pcsQn, �s h�trafordult.
- Sz�vesen. Lemegyek �nh�z, miut�n �t�lt�ztem.
- A szob�m nem h�lgyeknek való hely.
- �n m�gis fel fogom keresni ott. Meg akarok gyQzQdni róla, hogy megfelelQ sz�ll�sa van.
- Ez esetben �r�mmel v�rom.
F�l óra m�lva Martina bekopogott Gerd dolgozószob�j�ba. A fiatalember felugrott az
�róasztaltól, �s kinyitotta az ajtót.
Martina bel�pett, �s mosolyogva k�r�ln�zett. Igazi dolgozószob�t l�tott. Az �róasztalon
vastag iratk�tegek, mellette, a falon egy mezQgazdas�gi napt�r. Egy kis pulton, a fal mellett
vetQmagmint�kkal teli �vegt�lk�k, az egyszerq polcokon mezQgazdas�gi t�rgy� k�nyvek.
Lovaglóostor, lovaglókesztyq �s sapka a szoba k�zep�n �lló asztalon. A k�nyvespolccal
szemben pedig a heverQ, f�l�tte fegyverek.
- Teh�t itt lakik? Pszint�n szólva nem t�l k�nyelmes az otthona.
- Nekem t�k�letesen megteszi, nagys�gos asszony. Ha pedig ki akarom el�g�teni a
sz�p�rz�kemet, csak k�r�l kell n�znem az �n szob�iban.
Maitina odal�pett a heverQh�z, mely f�l�tt a fegyverek lógtak, �s megl�tta a k�k
selyemszalagot az egyik kardon. Alig �szrevehetQen �sszerezzent. Ez volt az a szalag, amit
Gerd egykor elrabolt tQle. Azonnal r�ismert, �s enyhe p�r �nt�tte el az arc�t. Csintalan
mosollyal a szalag�rt ny�lt.
- Ez biztos valami szerelmi z�log - csipkelQd�tt.
Gerd nevetett.
- Az unokah�gom hajszalagja. Egyszer fiatalos h�vvel elragadtam tQle, amikor k�l�n�sen
b�josnak l�ttam. �s azt is megfogadtam neki, hogy a sz�vemen fogom hordani, m�g egy napon a
feles�gem nem lesz.
A nQ k�l�n�s tekintettel n�zett r�.
- Bizony�ra csak tr�f�lt.
- �, nem, akkor teljesen komolyan gondoltam. �m meg kell jegyeznem, hogy ez az
unokah�gom tizenegyedik sz�let�snapj�n t�rt�nt, �s hogy �n t�z �vvel idQsebb vagyok n�la. De
a lovagj�nak �reztem magam, �s Qszint�n kedveltem azt az �des kis teremt�st. Lelkiismeretesen
a sz�vem f�l�tt hordtam a szalagot, m�gnem leróttam a sorsnak az adóm, �s fiatal hadnagyk�nt
beleszerettem egy b�jos le�nyk�ba. Ezt nem ker�lhetj�k el mi, f�rfiak, nagys�gos asszony. Az
unokah�gom ir�nt pedig Qszinte bar�ts�g �s vonzalom maradt a sz�vemben, minden m�s
semmiv� foszlott. �s hogy mi az igazi szerelem, azt csak jóval k�sQbb tudtam meg... csak r�vid
ideje tudom.
A fiatalember pillant�sa el�rulta, amit nem akart kimondani. De Martina megprób�lt nem
tudom�st venni errQl, �s l�tszólagos elfogulatlans�ggal �gy szólt:
- Teh�t m�gis megszegte a szav�t, Volmar �r. Nem hordta a sz�v�n ezt a k�k szalagot az
esk�vQj�kig. �s mi van akkor, ha Martina megtartotta az �g�ret�t?
- Bizonyosan nem tartotta meg. M�g d�h�s is volt r�m, ami�rt a szalag ut�n r�ad�sul m�g
egy csókot is loptam tQle, �s felt�tlen�l vissza akarta kapni a hajszalagj�t. A kis Martina
biztosan elfelejtett engem, k�l�nben h�rt adott volna mag�ról.
[ Pobierz całość w formacie PDF ]